Egy csepp ház

12 köbméter beton. Holnap már lehet rajta biciklizni.

A beton sajnos nem érkezett meg.

Csak késő délutánra érkezett meg a zúzott kővel a teherautó, így a betonozás elmaradt.

 21,5 köbméter betont nyelt be az árok. A teherautók hatalmasok, mint a házunk. Már motorpályának is jó lenne, boxutcával, meg minden. Innen fogok a konyhából kiszökni a kertbe.

Szemerkélő, majd zuhogó esőben.

Mit ne mondjak, van érzékünk az időpontok választásához. Eddig nyikorogtam, hogy nem esik, és ez a mostani is nagyon kellett egyébként, de kerti medence és tó nem volt a tervben. Így a betonozás elmaradt. Végül egész nap esett, dörgött, villámlott. Nehéz volt hozzászokni. Valahányszor mennydörgést hallottam, felkaptam a fejem, hogy jaj elfelejtettem és rohantam a bejárati ajtóhoz cipőt húzni, hogy én is kivigyem a kukát. Ez délutánra sem múlt el nálam, úgyhogy most már biztos, kukakivitelitis-ben szenvedek. Remélhetőleg a következő viharig kigyógyulok belőle.

És lőn, ma tényleg jött a traktor. 8 óra forgolódás, ásás, 9 teherautó föld és betontörmelék elhordása után el is készült az árok. Este még odakészítették a vaselemeket, hogy holnap bebetonozhassák őket. A közönség az első sorban tolong. Hát, nincs nagy hely. Akkora a markoló, mint a leendő ház alapja. A főfal alatt 50 cm széles 70 cm mély.

Nem kapával, hanem réselővel. A kőműves felszedte a garázs betonalapját, a járdát és végül lebontotta a konyhába vezető lépcsőt is. Az új bejáratot mindannyian szokjuk még, leginkább Bajusz van bajban, de remélem hamarosan ő is bátran ordít majd az ajtó előtt, ha be akar jönni. A műszaki ellenőrünkkel együtt kitűzték az alapot is , holnap jön a gép ásni.