Egy csepp ház

Reggel nyolctól este nyolcig minden nyílászáró a helyére került. Nem varázsütésre, hanem rengeteg matekolással, cipekedéssel, néhol mókolással és bontással, de leginkább szünet nélküli munkával és még az esti hangulatvilágításban is jó kedéllyel. Öröm volt nézni őket és velük lenni, de máig csodálkozom, hogy nem fagytak le legalább a lábujjaik az egész napos hidegben. Este, mire elkészültek, váltig állították, hogy már sokkal jobb a klíma, mint mikor elkezdték. Biztos csak a refi miatt.  Az eb azóta sem érti mi történt és ugatja az ajtókat, amik nem engedik, hogy bekukucskáljon, majd bekopogtasson hozzánk a régi üvegajtón .

Nagyon boldog vagyok és nagyon izgulok is. Megérkeztek az ablakok! Már frissen lepakolva mosdatja őket a novemberi eső. A behordás nagyon látványos volt, kár hogy nem filmeztem, mert hihetetlen dolgokat művelt a targoncával a kamionos fiú. Miután megbeszéltük, hogy én egy bisschen  sem sprechen deutsch vagy polsku, csak álltam tátott szájjal, még fényképezni is elfelejtettem. A kapu magassága fölé emelve a háromméteres tolóajtót és társait tolatott be a soktonnás teherautók és kamionok által leharcolt, ugratóval ellátott, jelenleg esővizes medencét is tartalmazó kocsibeállónkon, úgy mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. És neki az is volt.   Holnap jön a csapat beépíteni. Már intéztem nekik rendes métervonalat - mert az nálunk mindenfelé megtalálható ugyan, de eltérő magasságokban- és állványt is. Szóval holnap az építkezés újabb szakasza zárul le, és kezdődhetnek a belső munkák. Az ütemterv szerinti bádogozás megtörtént, bár vannak gondjaink a tetőkiemelés ví