Arról, hogy többre vágyunk

De legalábbis térre, ahol levegőhöz jut az ember.

Azzal kezdődött, hogy Feri azt mondta, most már aztán maradjunk a fenekünkön. Értsd ezalatt, hogy nem költözködünk, sőt még csak nem is alakítunk át, újítunk fel, festünk ki, javítunk meg valamit. Semmit. Rendben. Én elvoltam magammal, meg Kacival a hasamban. Ő meg eljárt Petikével sétálni, biciklizni. Egy hónap múlva be is jelentette, hogy talált házat. ?!?!?!?!?!?

És tényleg. Biciklizés közben nemcsak a környéket fedzeték fel, hanem a helyi ingatlanpiacot is felgöngyölítették, így megtalálta a nekünkvalókat. Kicsit, de nagy kerttel. És persze, hogy megnéztük őket, és persze, hogy kiválasztottuk, és persze, hogy rohantunk a bankba újabb hitelért, mikor éppen két hónappal azelőtt sikerült visszatörleszteni az előzőt, és mi tényleg a fenekünkön akartunk ülni.

Ez volt 2010 nyarán. Mire megérkezett az ősz, elrendeződtek a papírügyek és szeptember 28-án, pénteken meg is kaptuk a kulcsokat. Még aznap egyeztettünk a vízvezeték és fűtésszerelővel a hétfői munkákról. Mire estére a kőműves is befutott, én már 15 perces fájásokkal róttam a köröket a vadiúj házunk körül. Majd hajnalra kiszületett Kaci mókus.

Mire hétfőn kijöttünk a kórházból, a ház -az előre megbeszéltek szerint- szétverve várt. Annyira siettünk a munkálatokkal, hogy még az eredeti állapotot sem dokumentáltuk az értékbecslőnek. Első körben a vízvezetékezés és villanyhálózat lett teljesen áthúzva, kicserélve, valamint a 45 éves zöld színű fürdőszobának mondtunk búcsút. Az teljesen újratervezve, csövezve került megépítésre.

Ajtó átfordítva.

Az eredetiről nem készült kép.

Ez lett belőle.

Amit még megtettünk, hogy két verandaszerű ablakot eltávolítottunk és befalaztunk. Egyrészt azért, hogy legyen a konyhában fal, ahova bútor kerülhet, az első bejáratnál pedig a hőszigetelés miatt. ide ablak is került, meg új bejárati ajtó. Nem azért, mert ezt használjuk, hanem azért, mert szobába nyílik, ahol alszunk, szóval ott ne legyen huzatos, csak annyira, amennyi az ablakon jön be.

Konyhaablak falazás.

Első bejáratnál falazás előtt.

Ezután jött a rengeteg családi munka, a 45 éves tapéta levakarása, festéshez előkészülődni, glettelni, csiszolni, alapozni. És festeni. Meg takarítani. És akkor Feri azt mondta, hogy nem vár tovább és holnap költözünk. Kit érdekel, hogy nem értünk a takarítás végére. Szóval aznap este összemotyóztunk, majd másnap Jani átköltöztetett minket az utánfutójával. Sokat nem kellett fordulnia, a hat év alatt négyszer költöztünk és kétszer felújítottunk, szóval sok dolog nem gyűlt össze, de legalább a hó esett. December elsején, utána már csak februárban.

Az első karácsonyunk.

Azóta még annyi történt, hogy két évvel később megszületett Bálint és kicseréltük a hátsó bejárati ajtót, és persze pontosan egy időben történt ez meg.

Azóta kéthavonta átrendezzük a lakást, kanapékat, szekrényeket vonszolunk, de leginkább a 16 négyzetméteres ebédlő-nappaliban töltjük időnket, a ház többi része csak dísznek van egyelőre. Na jó mostanra már kialakult a dolog. A gyerekszoba kezdettől fogva a legnagyobb szoba volt, ez még ma is 18 nm-es. Vele egybenyíló szobában alszunk jelenleg. Ide nyílna az első bejárat, ha használnánk és ide nyílik a fő tartózkodási hely, a nappali is. Aztán a másik nagy szobából lett egy második fürdőszobának lefalazott, de a mai napig nem megépített helyiség és egy jelenleg dolgozószobának használt szoba. Új fürdő és konyha-előszoba, spájzzal. Alattunk pedig egy nagy szuterén két szobával, fatárolóval és kazánházzal. Így állunk most.

Nyáron festettünk, ősszel pedig új padlót raktunk a nappaliba.