A végére értünk

Nem teljesen, de a nagyjának mindenképpen. Még hiányoznak a lámpák, a bútorok, a sötétítők, de a szakik munkája befejeződött. Mostmár akár a lakhatási engedélyt is megcélozhatnánk, itt lenne az ideje. Később még jöhet némi csinosítás, színezés, faburkolat, esetleg egy kazán, amiből nem csöpög a víz, amikor esik az eső, de így legalább még egy kicsit élvezhetjük az építkezés örömeit. Tényleg. 

Szóval, egyetlen hét leforgása alatt lett térkövünk és árnyékolónk is. Utóbbit ma fejeztük be Ferivel, a lazúrozás még folyamatban. 

 

Térkő előtt. 

Térkő után. 

Árnyékolóval.

Árnyékoló Goldival és dilemmával.

Még nem az utolsó simítások.

Hamarosan kész, jövő hétre várjuk a bádogost.

Mutatom innen is. 

Nagyon mutatós, de csak jövőre derül ki, hogy mennyit is árnyékol.

Közben a régi házban is szétvertük a hálószobákat. Kettőt előre megfontolt szándékkal, egy pedig ráadásnak sikerült. Katinak készítettük el lányszobának azt a szobát, amiben mi aludtunk, a parkettáját felújíttattuk, kifestettük, már csak a bútorok hiányoznak, a dekoráció megvan. A volt konyhát, előtte nappalit a villanyszerelő véste szét, itt vezette előre a villanyórához az áramot az új részből. Ennek folyománya lett a mellette lévő szoba leamortizálódása, mert ő kivéste a falat az ebédlő-jelenlegi hálószoba felől, ugyanezen fal másik oldalán végig lepotyogott a vakolat teljes magasságban Peti ágyára, amit már csak akkor vettünk észre, mikor aludni mentünk volna. így, ha kint elkészülünk, akkor bent még két szoba vár ránk, és akkor azt még nem is említettem, hogy már az új részre is ráférne egy tisztasági festés.

Állandóan festünk valamit.

Hát, most így vagyunk. 

Jól vagyunk.

Az állatok is.